Meet The Creeper
Kísértethistóriák? Hmm, itthon nem kimondottan jellemző ez a jelenség, de ez nem is az a blog, ami velünk foglalkozik. Viszont a Földünknek nevezett sárgolyónk másik féltekéjén egy bizonyos, beteg lelkületű médiával megáldott kis szigetországban a szellemesdi amolyan bevett szokás mostanra, így miért is ne, csinálnak belőle szórakoztatóipari cikket. Mondjuk ott miből nem..? De a lényeg nem is ez, hanem a prezentálás. Ugye többnyire mik jutnak eszébe az egyszeri magyar embernek mikor szellemekről van szó? Rémálomszerű, félelmetes, halottnak tetsző éteri alakok, melyek tekintete, jelenlétüknek képzete olyan hidegrázást küld le az ember hátán, melytől még Quasimodo is olyan egyenest feszülne, hogy egy sor, végére állított vonalzó elsírná magát tiszteletében. Japánéknál is (mint természetesen bárhol máshol ahol működik a vetített szórakoztatóipar) születtek próbálkozások rá, hogy ezt a feelinget valahogy átültessék animált formába, de ezen akcióikat csupán kevés (gy.k.: szinte semmi) siker koronázta. Filmjeiknél még ugyan csak-csak, de anime-ben valahogy komolyan vehetetlen a horror/thriller műfaj. Van akinek egyszerűen a rajzolt környezet nem adja át, másnak meg gyenge hozzá a story, erre nem is térnék ki bővebben, mert a lényeg, hogy KEVÉS egy jó parához. Itt jönnek be a képbe a kawaii didis lányok (perpill, csak egy), mert ugye ha minden kötél szakad, és nagyon kell, velük AKKOR IS el lehet adni bármit. És, hogy az anime/manga borzasztó nagy üstjéből mi keveredhet ki, ha egy kellően kangörcsös otaku szamuráj kevergeti? Hát ez!




























































