Tavaly új könyvet jelentetett meg Lukács LizaMire éhezel? címmel. A szakember eléggé ismert Magyarországon, ezért tudhatjuk, hogy nem úgy foglalkozik az evészsavarral, ahogy azt megszokhattuk a mainstream médiában. De mivel bőven lehet, hogy valaki először találkozik a Lukács Liza nevével, ezért az Újrakapcsolódás a valódi szükségleteinkhez alcím biztosan útba igazítja az olvasót.
Lukács Liza azzal tűnt ki, hogy nem diétázási tanácsokkal látja el az olvasót. Nem beszél akaratgyengeségről, nem olyan felszínes tanácsokkal látja el az olvasót, hogy tegye el a szeme elől a rágcsát, csak annyit főzzön, amennyit meg is eszik, csak öklömnyit szedjen a tányérra, hanem a mélyére ás a dolgoknak. A szakembernek meggyőződése, hogy leginkább azért eszünk túl sokat, mert nem figyelünk a testünk jelzéseire, igényeire. Innen indul, aztán ás a dolgok mélyére.
Miért jobb egy terápiás esetet követni?
Megéri megvenni az új kiadást?
Mitől több ez a könyv a szerző körábbi műveihez képest?
Az 1954-es Godzilla olyan mértékű siker volt, hogy jó néhány évre megágyazott a “szörnyes” (kaiju) tokusatsuknak. Elég csak a Gamera movie-kra gondolni. A szuperhős átváltozós sorozatok ugyan csak később jöttek, de ez nem azt jelenti, hogy addig nem volt mit nézni a japán TV nézőknek. 1966-ban egy olyan francise mutatkozott be, aminek népszerűsége minden addigi sikert felülírt, méghozzá az Ultramant. Előtte viszont kvázi bemelegítés gyanánt kaptunk egy 27+1 részes rövid sorozatot, amit Ultra Q néven illettek. Nézzük is meg, hogy miről van szó.
Japánt ellepték az óriási szörnyek. A hatóságok tehetetlenek velük szemben. Így három fiatal, nevezetesen Jun és Ippei, a két pilóta, valamint Yuriko, a fiatal újságíró úgy döntenek, hogy utánajárnak az egyes eseteknek. És hát mi tagadás, különös kalandoknak lehetünk szemtanúi. De a néző igencsak hálás lehet, hogy ezeket a fantasztikus kalandokat követheti. Ugyanis már ez a sorozat is epizodikus volt és minden egyes történet kiválóan meg van írva! Az epizódok végig érdekesek, izgalmasak. Nem lehet tudni, hogy mit látunk a következőkben, vagy hogy zárják le a történetet. Nem érződik, hogy kifogytak volna az ötletből, vagy hogy kötelező kitölteni s 25 percet.
Elkészült a 2026 januári magazinom, mely a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru animéről szól. Igyekeztem az anime nívójához méltó magazint készíteni mind külsőre, mind tartalom tekintetében, ezért a szokásos anime, manga, live action és zenei bemutatók mellett részletes karakter elemzés is olvasható. Ezt még 2023-ban megírtam az animés blogomba, ezt módosítottam egyrészt stilisztikailag, másrészt, hogy esztétikusan töltsön ki 1-2 oldalt.
Remélem, elnyeri a tetszéseteket és sikerült elérni a célomat. A magazint itt nézhetitek meg.
Az csak természetes, hogy a Kamen Rider sorozatot is végig akarom nézni. Hiszen az legalább annyira a japán kultúra kánonjának része, mint az Ultraman vagy a Super Sentai sorozatok. Mégsem az 1971-es legendás sorozattal kezdtem, hanem egy sokkal-sokkal későbbivel, a Revice-szal. Ennek meglehetősen prózai oka van: Ennek főszereplője Maeda Kentaro, akinek valamennyi sorozatát meg akarom nézni. Az összeset, amiben amiben főszerepet játszott, és a nagyját, amiben megjelent. És mivel a sorozat 2021-es, és rengeteg sorozatból áll a Kamen Rider franchise, ezért érthetően nem maholnap került volna terítékre a Revice. De mivel az egyes sorozatok önmagukban is értelmezhetők, élvezhetők, ezért nyugodtan bármelyik sorozattal kezdhetjük. Ugyanez igaz a Revice-ra is. Lássuk is, hogy miről van szó.
A Deadmans egy olyan szervezet, mely tiszteli a démonokat. Mindenki, aki használja a Vistamp nevű szerkezetet, előhívja magából a démont. Hogy megmentse a családját a démonok karjaiból, Igarashi Ikki harcol a démonokkal. Ugyanakkor benne is lakozik egy: Vice, akivel szerződést kötött. Ketten együtt változnak át: Ikki lesz Kamen Rider Revi, Vice pedig Kamen Rider Vice. Kettejük egyesített ereje pedig Kamen Rider Revice.
Rég jártam itt, mert az utóbbi hónapokban nagyon kevés nyugati filmet néztem, zenét hallgattam, stb. Mostanában kicsit többet, ezért várhatók posztok ide is. Azért jó egyensúlyt tartani, meg ezt a blogot is életben tartani.
Egyensúlyról szó lesz most is, de nem egészen nyugati zene kapcsán. Ugyanis egy kínai tradícionális zenét tartalmazó CD-t szeretnék bemutatni. Maga a kiadvány brit, magam is Angliában vettem ezt a CD-t még 2014-ben. Érdekes története van, nővéremék kínai küzdősport iskolájában találkoztam ezzel a zenével, Tai Chi gyakorlatokat erre a zenére csinálják. Akkor én is csináltam, és annyira megtetszett ez a zene, hogy magamnak is rendeltem egy példányt a CD-ből. A CD még most is kapható, és most is örülök annak, hogy megvan. Egyrészt a zene hihetetlenül megnyugtató, lazító, másrészt jó időszakra emlékeztet, ugyanis 2014 kifejezetten jó év volt az életemben.
“Tűzoltó leszel, s katona!” Énekelte Halász Judit József Attila egyik legemlékezetesebb versét. És igen: Sokan álmodtunk gyerekkorunkban arról, hogy tűzoltók vagy valamilyen hősök leszünk, akikre felnéznek majd az emberek. És azt gondolom, ezek a legszebb gyermekkori álmok egyike, hiszen ez azt jelenti, hogy célunk, hogy a világot szebb hellyé tegyük. És hogy pontosan hogyan képzeltük el gyerekkorunkban a tűzoltó létet, arról átfogó képet ad a Tomica Hero: Rescue Fire sorozat.
A tokusatsu eredetileg a Takara Tomy cég által gyártott robotokat és autókat promotálta. Több sorozat is készült. Első a Tomica Hero: Rescue Force, melynek hősei kifejezetten a katasztrófák megelőzésére szakosodtak, addig a második sorozat, a Rescue Fire a tűzesetekben nyújtanak hathatós segítséget. A sorozat egyedisége, hogy a csapat rendelkezik azon képességekkel, amivel el tudnak bánni a gonoszokkal. A ruházat és az autók ezen képességet sokszorosítják. Amiben viszont jelentősen elüt az előző szériától, hogy amíg Rescue Force csapata személyiség terén is hősnek születtek, addig a Rescue Fire főszereplője egy kifejezetten esetlen, gondtalan, gyereklelkű srác. Kétbalkezes mivolta gyakran derűs pillanatok forrása. Tehát egyáltalán nem néznénk ki belőle, hogy hős lenne. De ha baj van, elsők között rohan segíteni, és akkor munkáját teljes odaadással végzi.
Visszatérni a ’90-es évekbe, amikor sokkal nyugodtabb volt a közeg, kevés inger ért, TV-ben nézhettünk hétvégén reggelenként a rajzfilmeket, átjártunk egymáshoz játszani. De nincs internet és sokkal kevesebb lehetőség van információt szerezni, nincs online tér, nincsenek online barátok.
Nagyon menő a jelen, hiszen annyiféle emberrel találkozunk az interneten, az egész világ összeköttetésben van, tökre menő, hogy ilyen sok információ jut el hozzánk, irány a robotika és az okoseszközök! De nincs nyugalom, el vagyunk árasztva ingerekkel, online játszunk, és sok lehetőségünk van különböző tartalmakat fogyasztani.
Egyre többektől hallom, hogy az első lehetőséget választnák. Sokakat kimerít mentálisan az inger- és információdömping. Ha lehetne, ki is szállnának belőle. Én azt gondolom, hogy nem feltétlen ez a megoldás, hiszen az internet ma már megkerülhetetlen eleme lett az életünknek. A baj sokkal inkább az, hogy úgy eresztették az emberiségre az internetet és a közösségi oldalakat (sőt, újabban az AI-t), hogy nem tanították meg jól használni azt. Ez egy külön blogpost témája lehetne, de azt gondolom, hogy ma már tényleg érdemes egy kis helyet kreálni magunknak, ahol csak a régi cuccaink vannak.
Miért érdemes nyugodt közeget kialakítani?
Hogy teremthetjük meg magunknak a megfelelő közeget?
Érdemes-e itt internetet használni?
Saját ötletekkel magatok is inspirációt szerezhettek a gaming blogomból.
A Sega nehezen ugyan, de megtalálta a helyét a konzolpiacon. A Mega Drive generációkra meghatározta a konzolok marketingjét, Sonic pedig úgy tűnt, örök riválisa lesz Mariónak. A 3D-s konzolokra azonban ismét megbicsaklott a Sega konzolos pályafutása. Mi történhetett? Miért nem volt már ebből visszaút? Ennek járunk utána. Végigvesszük a Sega Saturn és a Sega Dreamcast történetét.
Miért volt állandó vita a Sega of Japan és a Sega of America között?
Hogyan akasztotta meg ez a marketinget és a megjelenést?
Miért volt hátrány, hogy a Dreamcast nyitotta meg a hatodik generációt?
Négy hétvégét lenyomni egymás után… Nem kis dolog, higgyétek el. Kezdtük a PlayIT!-tel, aztán meghívtak a GeekConra, majd a Regamex és N-Con együtt. Most pedig a Fantasy Expo, úgyhogy volt munka bőven. És hogy milyen volt?
Menőséges. Ráadásul most szokásomtól eltérősen vásároltam is! Olyannyira, hogy még a Fantasy Expo előtt is, de mondhatjuk, hogy ide tartozik. Mindenek előtt: Végre találtam limitált kiadású Sonic Mania Plus-t!
Kerestem már egy ideje, mert akkor nem gondoltam rá, amikor megjelent, így lemaradtam róla. És már csak a sima, tokos kiadást lehet kapni a boltokban. De ez volt a Hardveraprón, és nagyon jó állapotban van, úgyhogy köszönöm szépen! Ezt nagyon akartam, mert nagyon jól néz ki, és a játék is nagyon jó. Végig fogom vinni.
És még nincs vége a Sonicnak! Még pénteken elmentem Pestre, mert Waka barátom megengedte, hogy már akkor is nála aludhassak. Így lényegesen könnyebb volt. Meg is háláltam neki egy PS5-ös Sonic Origins Plusszal!
A PS4-eset magamnak vettem. De ez a minimum, hogy szállást biztosít akkor, amikor hétvégi elfoglaltságom van Budapesten.
Plusz még megjött a Kimi ni wa Todokanai. manga második kötete és a Blu-ray Japánból.
Ezt nagyon vártam, de sajnos az örömöm nem tartott sokáig. Blu-rayre szólt a rendelés, de a kedves eladó DVD-t küldött… Megreklamáltuk, remélem, jön majd valami kompenzáció. Nem sok BL-t nézek, mert a többsége tényleg a női közönségnek szól, de ez nagyon kedves és szerethető. Megvannak benne azok a sablonos drámai elemek, amik jellemzők a japán doramákra, de amennyire csak lehet, törekszik a valóságra, így ezt a sorozatot azoknak is merem ajánlani, akiket érdekel a homoszexualitás mibenléte, vagy bennfentesek a témában.
Nem mellesleg itt találkoztam először Maeda Kentaróval és szerettem meg a színészi játékát. Nagyon jól áll neki a hallgatag főszereplő karaktere, mert kifejező a tekintete, ezért a nonverbális kommunikációja is erős. Ez egyben azt is jelenti, hogy nagyon kell rá figyelni. Ő ugyanis annak az élő bizonyítéka, hogy azok vannak a leginkább jelen a közösségben, akik a legcsendesebbek. Egyébként is erősen introvertált személyiség, ez látszik rajta. Az utóbbi hónapokban meg is néztem valamennyi sorozatot, amiben ő a főszereplő: Kimi to Yukite Saku ~Shinsengumi Seishunroku~ meg a Konna Tokoro de Uragiri Meshi: Arashi wo Yobu Nana Nin no Yakuin. Illetve néhány kisebb szerepe mellett a Kamen Rider franchise-t is a Kamen Rider Revice-szal kezdtem, mert abban ő a szereplő. Úgyhogy én annyit láttam őt az utóbbi hónapokban, hogy már álmomból felkeltve is felismerem az arcát és a hangját. És szeretem, amit csinál. Jó színész, kellemes hangja van, és szeretem benne azt is, hogy sokkal több mindenre kell nála figyelni.
Eléggé benne vagyok most a Kamen Rider Revice-ban, a válogatásalbumot is elég sokat hallgatom. Ajánlom figyelmekbe.
Egyébként több nagy tokusatsu franchise mellett a Kamen Ridert is teljes egészében végig akarom nézni egészen 1971-es kezdetektől a legújabb epizódig. Ugyanez a cél az Ultramannel, a Super Sentai, a Metal Heroes, sőt a GARO sorozatokkal is! Az utóbbi időkben hanyagolom az animéket, el vagyok látva hosszú évekre sorozatokkal.
Szombat
És akkor térjünk rá a Fantasy Expóra. Most két TV-vel voltunk kint, a Nintendo Switch mellett egy Wii U-t hoztunk. Elkezdtük hirdetni a következő N-Cont, aminek a fő témája a The Legend of Zelda lesz, a játék megjelenésének 40. évfordulója alkalmából. Ezt megünneplendő, az egyik versenyünk a Link’s Crossbow Training lesz. Gabrol azt találta ki, hogy a harmadik szintet kell a játékosoknak teljesíteni, mert az még könnyű és sok pontot lehet összegyűjteni. Most teszteltük, hogy mit szólnak hozzá a játékosok, mennyire megy nekik az irányítás, mennyire érzik a játékot. Változó az összkép. Összességében tetszett mindenkinek az ötlet, bár a mozgásérzékelés kapcsán azért még tesztelni fogom CRT TV-n a működést. HD TV-vel voltunk, és amíg a Wii menüben nagyon jól ment a kurzor, a játékban késett. Ha esetleg ez is közrejátszott a rosszabb eredményben és képcsöves TV-n esetleg pontosabb az irányítás. De az ötlet kétségtelenül jó.
Aztán Nintendo Switch-en is ment, legfőképp a Mario Kart 8 Deluxe. Bár velünk volt még Fantos és Tutajkk is, ők néha váltottak játékot, amikor épp nem volt nálunk senki. Erre szombaton nem nagyon volt lehetőségük, mert elég sokan voltak, hozzánk is jöttek emberek. Kint volt a Regamex is, nagyjából 10-12 géppel. Most elsősorban az ismertebb retro gépeket hozta el Sakman, NES, SNES, Dreamcast, PlayStation 2, Commodore 64… Ami meglepett, hogy PlayStationre egy japán játékot a Densha de Gót hozta el. Hallottam róla korábban, gyakorlatilag a teljes Japán vasúti térkép benne van. Mozdonyvezetőként dolgozunk a játékban, a vasúti személyszállításban kell részt venni. Volt is hozzá egy egyedi szerkezet, mely nagyjából úgy néz ki, mint egy vonat vezetőszerkezete, nem is tudom, hogy hívják, ezzel kell irányítani a játékot. De még az irányítást is csak nagy nehezen tudtam elsajátítani. Bonyolult volt a japán szöveg, messze vagyok még attól, hogy el tudjam olvasni az instrukciókat, ezért magam próbáltam valahogy kitapasztalni, hogy kell egyáltalán elindítani a vonatot… Hát még aztán megfelelő sebességben tartani, fékezni, jó helyen megállni… Hajjaj, nehéz a masiniszták élete! Értékelte a játék a munkámat csak 6 pontot kaptam. És ha azt veszem alapul, hogy a japán teszteken 100 pontot lehet elérni, akkor… Utasként sem engednének vonatra.
A Fantasy Expón is vásároltam, méghozzá Sonic the Hedgehog képregényeket. Örültem, hogy újra nyomtatták az első kötetet, egy ideje kerestem már. Eredetileg csak az első kötetet akartam megvenni, de mivel hallottam, hogy a második kötetből is csak a megmaradt készletet árusítják, és ha lesz is újranyomás, akkor is jövő év végén, ezért úgy voltam vele, hogy egyszer van Budán karácsony (vagy hogy is van…), megveszem az összes eddig magyarul megjelent kötetet. Lesz mit olvasni. Egyébként nagyon szép kiadvány, a belső lapok is jó minőségűek. Ehhez képest kifejezetten olcsónak tartom a 3000 forint kötetenként árat. Vagyis nem is olyan vastag, mint egy manga, de minden egyes oldala színes, ráadásul amilyen ütemben emelkednek a papírárak és a nyomtatási költségek, kifejezetten korrekt ára van.
A nap végére Krisi is csatlakozott hozzánk. Ő az árusok között volt, a feleségének könyveinek és alkotásainak értékesítésében segédkezett. Kipróbálta magát Link’s Crossbow Trainingben, azóta csak bottal üthetik a győzelem nyomát a többiek. Köröket vert az egész mezőnyre. Illetve kint volt még Krisse is, ő is árulta a saját alkotásait. Remélem, mindkettejüknek nagy forgalma volt.
A nap végén segítettem a többieknek összepakolni, majd elindultam a szálláshelyemre. Vasárnap reggel Wakával megbeszéltük, hogy Max Verstappen lesz a világbajnok, vagy Max Verstappen lesz a világbajnok. Miután jól egyetértettünk abban, hogy igazam van, elindultam a Bálnába. Mivel most is otthagytunk mindent, ezért csak be kellett izzítani a TV-t és a konzolokat, és már mehetett is a buli! De hiába égtünk teljes lánggal (lelkesedés terén persze…), vasárnap lévén lassan gyűltek az emberek. Ahogy a jó eredmények is nehezebben jöttek ma. Vannak egyébként vasárnap is jó játékosok, akikkel jó volt beszélgetni, de ilyenkor már jellemzően egymásnak vagyunk. Ráadásul fáradtabb is voltam. Nem is a kialvatlanság miatt, hanem mert ez volt a negyedik hétvégém egymás utánban. Amikor mondtam Sakmannak, csak legyintett, hogy ez mind semmi. Ő egyszer 18 hétvégét nyomott le egymás után. Van hova edződnöm.
Az Animagazinos csapatból meg Iskariotesszel (azt se tudom, hogy kell kimondani, nemhogy ragozni…) meg Scinerammal (ezen is hosszú percekig gondolkodtam, hogy kell írni a nevét), találkoztam, épp vége volt a Dumapartis előadásulnak. Menő volt elmondásuk szerint. Kibeszéltük, hogy nagyon kell az Iskariotes által írt MondoConos etikett az Animagazinba, mert sokan az alap dolgokkal sincsenek tisztában.
Mindenesetre, ha valaki esetleg otthon próbára tenné magát a Link’s Crossbow Trainingben, akkor ezen eredménytáblázat alapján összevetheti a saját tudását. Ha pedig elég menőnek érzed magad, akkor gyere el a 7. N-Conra és mérettesd meg magad élőben a többiekkel. Óriási buli lesz!
A program ugyanaz volt, mint tegnap, inkább a nap vége volt érdekes, amikor Tutajkkal és Fantosszal Tetris Party Deluxe-oztunk, meg amikor Krisi csatlakozott hozzánk, akkor WarioWare Smooth Movesban szórakoztunk. Aztán nap végén, amíg tudtam, segítettem összepakolni, de aztán mentem is, hogy elérjem a 20.10-es vonatot. 23 órára értem haza. Képek a hétvégéről itt megtekinthetők.
És ezzel vége is idénre! Az introvertált énemnek is betett ez a négy hétvége. Mondtam is magamban, hogy karácsonyig az ágyból nem kelek ki. Online is lazábban fogok dolgozni, szinte csak azokat fejezem be, amikbe belekezdtem. Egyébként pihenek, feltöltődök, mert ha bejön minden tervünk, jövőre hasítani fogunk! Nagyon jó volt az idei év! Sokat dolgoztam, de mindig ilyen legyen! Nagyon jó csapat jött össze! Mondjuk, nagyon nem is kellett keresgélni az embereket, hiszen a régi BigN fórumos csapatból maradtunk együtt néhányan. Mindenkit régóta ismerek a csapatból. Gabrol 2008 óta van velünk, ahogy Fantos is. Krisivel meg még az 576 fórumon találkoztam 2006-ban. Tutajkk is erősen rémlik a BigN fórumról, úgyhogy ő is valahogy 2008-2009 körül csatlakozott a csapathoz. Bagszi most nem volt velünk, de ő is 2006 óta a csapat tagja. Meg aki még segít nekünk N-Conon: Sparrow is régóta velünk van, tehát régi motorosok vagyunk a szakmában. Sakman pedig lehetővé tette, hogy mi így együtt tudjunk dolgozni. Akik nemrég csatlakoztak hozzánk, az Foxdante (vele Gremlinen találkoztam), Super Petert is csak 1-2 éve ismerem. Krisse-t régebb óta, vele még a MondoConon találkoztam, még karaokézott is Fire Emblem dalokat.
És nemcsak a régi ismertség miatt jó és összetartó ez a csapat, hanem mert mondhatjuk és mondjuk is egymásnak, ha valami problémánk van, valaki valamiben hibázik, és megbeszéljük, hogyan csinálhatnánk jobban a dolgokat. Ez nemcsak azért jó, mert őszinte a kommunikáció és fejlődünk, hanem mert jobban tudunk alkalmazkodni egymáshoz, ezáltal kapcsolódni is. Így a munkakapcsolat és a morál is fejlődik. Nem tudok eléggé hálás lenni a munkájukért, a segítségükért és a barátságukért!
Aminek külön örülök, hogy különösen hosszúnak érzem ezt a 2025-ös évet! Nézem is a január-februári eseményekről a képeket és döbbenten konstatáltam, hogy ezek mind idén voltak? Annyira távolinak tűnnek… Ilyen az, amikor valaki szereti csinálni, amit csinál, és tartalmas is általa a munkája. És ha belegondolok, hogy mennyi minden vár ránk 2026-ra… Legalább öt évnyi hosszúságú lesz a jövő év! Én készen állok!
Hatalmas örömmel mutatom be az ötödik magazinomat, a Super Mario All-Stars karácsonyi számot! Decemberre szántam, elsősorban személyes okok miatt, hiszen karácsonyi ajándékom volt ez a játék, ezért az ünnepek közeledtével mindig előveszem a Nintendo ezen különleges ékkövét.
És miről olvashatsz a magazinban? Szó van a gyűjteményt tartalmazó játékokról, az egyéb kiadásokról, a magyar megjelenésről, de közzétettem a tesztemet is, valamint szó esik a fejlesztésről is.
És végre utolértem magam! A magazinokat ugyanis havonta, rendszerint hó elején tervezem megjelentetni. Ezt pedig fogadjátok egyfajta mikulási ajándékul! Kellemes olvasást és boldog ünnepeket!
supermario4ever site 